Tiltakozás a lengyel lómészárlás ellen

Több ezer angol állatbarát írta alá azt a petíciót, melyben a húsukért vágóhídra szállított lovak lengyelországi lemészárlása ellen tiltakoznak. Az aláírásokat a Viva! állatvédő szervezet képviselője szerdán délben fogja átnyújtani ünnepélyes keretek közt a londoni lengyel nagykövetnek. 

Az aláírások lószállító kocsival érkeznek majd a nagykövetséghez; a szállítót a vágóhídra kényszerített lovakról készült horrorisztikus fényképekkel dekorálták az állatvédők.

A lengyel lovak 90%-át Olaszország vásárolja fel, de nem ritka, hogy Szardíniáig is eljutnak az állatok; a 2500 km-es és akár több, mint 95 órás út után itt végzik ki az ekkor már legyengült, és az út közben gyakran egymást is halálra taposó lovakat. A felmérések azt mutatják, hogy nincs olyan szállítmány, melyben legalább egy ló ne pusztulna el; az egyre szigorúbb szabályok ellenére a tranzitországokban az állatoknak gyakran nem jut pihenő, ivóvíz és élelem.

 Amikor a Viva! több más szervezettel együtt kampányba kezdett a lovak érdekében, még 100 000 állatot exportáltak Lengyelországból évente; mára egyes források szerint ez a szám kb 30 ezerre, mások szerint 80-90 ezerre csökkent. A nemzetközi tiltakozó akciók azonban addig folytatódnak majd, amíg véget nem vetnek a lovak vágóállatként való értékesítésének.

Az utolsó nagyobb megmozdulás az ügyben tavaly télen volt; ekkor több ezren vonultak fel és tiltakoztak Varsó utcáin.

Az állatvédők úgy tudják, évi 87 ezer ló hagyja el élve Lengyelországot; 90%-uk Olaszországban, 10%-uk pedig Franciaországban és Belgiumban kerül vágóhídra.  Lengyelország Európa legnagyobb élőló-exportőre, de Litvánia és Oroszország is exportál lóhúst Európa messzi országaiba.

A lovak legnagyobb része magántulajdon; munkalovak, versenylovak és lovaglóiskolák állatai. A munkalovak közül sokan öregek, betegek, sérültek, néha vakok is a nagy igénybevételtől, de nem ritka, hogy egészséges és szép lovakat vagy csikókat küldenek a vágóhídra.
A csikóhús állítólag "nagyon egészséges", ezért sokan keresik és szép pénzt adnak érte. A lovak származási okiratait gyakran meghamisítják, így lehetetlen kideríteni eredetüket. Az adatokat hamisítani könnyű, ezért gyakran kerülnek lopott lovak is a szállítmányba.
Egy lóért átlagosan kb. 90 ezer forintnyi összeget fizetnek. A két legnagyobb lókereskedő cég az amerikai tulajdonban lévő Animex SA és a Cosmos Czestochowa. 

Az út során a lovak sok sérülést szereznek egymástól, mert a kamionokat túltömik; nem ritka, hogy útközben a plussz haszon reményében a kezdeti rakományhoz újabb lovakat vesznek fel. Az állatorvosi ellenőrzés az út során igen gyér, ezért, mire a cseh határhoz érnek, a legtöbb ló már sérült. Az útközben berakodott állatok gyakran terjesztenek betegségeket, így nem ritka az elhullás sem az út során. A tetemeket a szabályok szerint le kéne rakodni, ám a gyakorlatban gyakran végigutaztatják őket a vágóhídig, akárcsak a sérült állatokat, akiket szintén kötelezően le kéne szállítani.
A 24 órás pihenő helyett jó, ha 3 órát töltenek zötykölődés nélkül a halálra ítélt hátasok.

A lovakat gyakran szorosan a korláthoz közik, hogy ne harapdálják egymást az út során, bár ezt tiltja a törvény. Ha egy ló elesik a rázkódó kamionban, ritkán éli túl az utat, mert társai levizelik, megrugdossák, agyontapossák.

 A sebesült lovakat brutális módszerekkel próbálják az út végén lábra állítani és mozgásra bírni: ha lánccal sem sikerül őket levonszolni, akkor jön a verés, rugdosás és a végbélbe vezetett elektromos ösztöke. Mire Magyarországra érnek, szinte biztos, hogy van olyan állat a szállítmányban, amelyik már nem él.

Olaszországban nem szeretik a "vizes húst", ezért a lengyel sofőröket arra szokták kérni: ne itassák meg a lovakat, mert az hasmenést okoz náluk. Ezt a sofőrök nagy része el is hiszi és betartja, így mire az állatok a vágóhídra érnek, szervezetük veszélyesen kiszárad.

 A vágóhídon aztán gyakran kihagyják a kötelező kábítási fázist is, így a ló még öntudatánál van, amikor a nyakát átvágják. Ezt - bár a törvénnyel ellentétes - gyakran a többi állat szeme láttára teszik, elképzelhetetlen stresszt okozva ezzel az amúgy is megviselt hátasoknak.


A berakodás, az út, a kirakodás és a levágás során is rendszeresen megszegik az érvényes állatvédelmi előírásokat, köztük a tagállamokban az EU-s jogszabályokat is.
A Viva! adatai szerint a lengyel állampolgárok nagy része szereti és tiszteli a lovakat, nem eszik lóhúst, felháboratja a lovakkal való bánásmód és támogatna egy esetleges bojkottot.